Kárpát-medencei szakkollégiumi hálózati programok 2013

2013. május 31 – június 4.Délvidék


Vö. ECCE III. 63. skk. és 108. sk. - kiadvány megtekintése

Az ELTE Eötvös József Collegium 2013. május 31. és június 4 között megvalósította azt a tanulmányi kirándulást, amelynek keretei között, szakmai, tehetséggondozó testvérintézményeink és együttműködő társintézményeink meghívására a Collegium hét műhelye (50 fős szakkollégista és tanár delegáció) röviden bemutatta oktatási-kutatási, és a szélesen értelmezett szakkollégiumi tevékenységét. A fogadóintézmények hasonló előadásait követően együttműködési keretegyezményeket írtunk alá, amely a hosszú távú szakmai kapcsolatokat erősítő hálózati szerkezetbe illeszkedik. A tervezettekhez képest - egyéb kötöttségek miatt - elmaradt a látogatás az Institute for Byzantine Research of SASA Beograd intézményben, másfelől azonban a Vajdasági Magyar felsőoktatási Kollégium (Újvidéki Egyetem Magyar Tanszék) és az Újvidéki Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar mellett alkalmunk adódott felkeresni a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete (Újvidék) által működtetett Apáczai Diákotthont, amely az Eötvös Collegiumhoz igen hasonló szerkezetben működik, így ott különösen ígéretes együttműködési megállapodást köthettünk.

Delvidek7
Az Eötvös Collegium tanulmányi kirándulásáról több sajtóhír is tudósított:

A korábbi években (elsősorban a szakkollégiumi pályázatokból megvalósított) tanulmányi kirándulásokhoz és a kölcsönös szakmai bemutatkozásokhoz hasonlóan a délvidéki, rendkívül eredményes tanulmányi kirándulás eredményeképpen a következő években ebből a régióból is érkezni fognak egyetemi hallgatók az ELTEn szervezett Kárpát-medencei nyári egyetemre. A korábbi évek szakkollégiumi hálózat-szervezésnek köszönhetően 2013-ban 6 határon túli intézményből összesen 31 jelentkező volt az Eötvös Collegium humántudományi programjára.

A hálózatépítő, kapcsolaterősítő tanulmányi kirándulás egyszersmind az Eötvös Collegium tagságának kiemelkedően jelentős közösségi, kulturális programja volt, amelynek során természettudományos és bölcsészeti műhelyeink reprezentatív tagsága a Vajdaság természetföldrajzi látványosságaival és történeti emlékeivel is megismerkedett. A tanulmányi út előkészítéséért köszönetet mondunk Ternovácz Bálintnak.

 

Az ELTE Eötvös József Collegium 2013-ban immár hagyományos trianoni megemlékezését a vajdasági Temerinben tartotta. A megvalósult program:

Június 2. 18:00 óraHelyszín: temerini Tájház
Kerekasztal-beszélgetés Csorba Béla íróval, néprajzkutatóval, politikussal, Gusztony Andrással, Temerin volt polgármesterével és Ternovácz István újságíróval.
Június 3. 9:00 óra
Helyszín: temerini Nyugati temető
Koszorúzás a nyugati (katolikus) temetőben az 1944-1945-ben kivégzettek Nagy Tömegsírja előtt.
Megemlékező beszédet mondott: Ternovácz István újságíró
Tisztelgő szavakat mondott: Horváth László, az Eötvös Collegium igazgatója.
Ternovácz István beszéde a temerini tömegsírnál:

„Tisztelt Collegium! Tisztelt Igazgató Úr! Tisztelt Tanárok és Diákok! Kedves Nemzettársaim!

A trianoni döntés az én dédapáim, az itt jelen levő fiatalok ükapáinak az időszakában történt. 93 év múlt el az óta. Ebből következik, hogy Trianon ma már történelem. Mégis hajlamosak vagyunk eltávolodni a jelentől és minden nyomorunkért a párizsi döntést kárhoztatni. Tény, hogy a nemzetet padlóra küldő békediktátum következtében Magyarország elveszítette területeinek több mint a kétharmadát, lakosságának több mint a felét és hogy 3 millió 300 ezer magyar rekedt az anyaországon kívül, meg hogy Trianon az elmúlt 93 évben számtalan gondnak-bajnak az előidézője volt. Tudnunk kell róla, feledni nem szabad, de ettől függetlenül, el kell, hogy múljon a siránkozás időszaka. Akkor is, ha könnyebb panaszkodni, mint jövőt építeni, a sebeket nyalogatni, mint összeszorított fogakkal menetelni, és könnyebb gyűlölni, mint szeretni. Ha le kívánjuk győzni a trianoni traumát, akkor nincs más választás, mint az építkezés. Az alapozást azonban a saját fejünkben kell elkezdeni.

Eddie Jorgan egykori kiváló ír autóversenyző mondta egyszer azt, hogy „soha ne nézz vissza, ha nem tudsz nevetni! Soha ne nézz előre, ha nem tudsz álmodni!”

De idézhetjük Reményik Sándor 1934-ben írt Kelj fel és járjc. versének utolsó sorait is, amelyben a költő így mutat irányt:

„...többé ne sírj és ne lamentálj,
Vedd bűneid s bánatod nyoszolyáját,
Aztán hajítsd magadtól messzire:
Kelj fel és járj!”

Merész álmok szövögetése, azok megvalósítására való törekvés nélkül tehát nincs sikerélmény és nincs fennmaradás. Sikerélmény nélkül pedig nincs öröm, legfeljebb káröröm. A Vajdaságban 1990-ben nem sokkal az egypártrendszer megszűnése után a történelmi VMDK megfogalmazta az itt élő nemzetrész világos autonómiaigényét. A magyarok nyolcvan százaléka 1993-ban EZÉRT szavazott bizalmat az akkor még egyetlen délvidéki magyar érdekszervezetnek. Ilyen fokú támogatottságról ma csak álmodozhat a magyar érdekvédelem hatalomba beépült része a Vajdaságban. Az azóta is aktuális, máig megvalósulatlan nemzeti autonómiaigényt azonban nem szabad összetéveszteni a manapság sokat emlegetett, kétharmados szerb többségű Vajdaság autonómiájával. Utóbbi elsősorban arra jó, hogy elterelje a figyelmet a részleges nemzeti önrendelkezésre és a garantált kisebbségi parlamenti helyek törvényes szavatolására vonatkozó követelésről. Itt és most jogos a kérdés: ha a magas fokú nemzeti autonómia és a garantált parlamenti helyek intézménye az Ahtisaari-béketerv értelmében jár a Koszovóban kisebbségbe került szerbeknek, akkor ez a jog miért nem illeti meg a vajdasági magyarokat? Erre a kérdésre a délvidéki magyar közösség politikai képviselőinek és a budapesti kormánynak KÖZÖSEN kell megtalálnia a választ és a megoldást. Mert újabban, az aktuális magyarországi kormánytöbbségnek köszönhetően, mint tudjuk MINDEN MAGYAR FELELŐS MINDEN MAGYARÉRT!

A Magyar Országgyűlés 2010-ben a Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvénnyel ezt a napot a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította és ugyanebben az évben lehetővé tette a külhonban rekedt nemzettársak számára a magyar állampolgárság könnyített úton történő megszerzését. Ennek az igényét elsőként itt Temerinben fogalmazták meg a VMDP vezetői 1997-ben. A tartalommal kitöltött nemzeti önrendelkezés megvalósulása azonban a Vajdaságban, Koszovótól eltérően a mai napig várólistán van, de ugyanez a helyzet a Kárpát-medence mindegyik országában, ahol a magyarok kisebbségben élnek. Tennivaló tehát van bőven. Sok a munka, kevés a kéz. Mi itt a Duna-Tisza közének a csücskében nem adjuk fel. Tesszük a dolgunkat annak érdekében, hogy június 4-ét ne a trianoni tragédia, hanem a Nemzeti Összetartozás napjaként élhessük meg, az egyetemes magyarság részeként és hogy motiválhasson bennünket egy újabb sikerélmény. Legyen így mindenütt, éljen a nemzet!”

A koszorúzásról és a megemlékezésről a Magyar Televízió is beszámolt.

Delvidek6 Delvidek3


Kapcsolódó anyagok:

A weboldalon „cookie”-kat („sütiket”) használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie-beállítások bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban. További információ

Elfogadom